Nyávognak az unikornisok?

ez röhejes... szánalmas! óajóbaszottédeskurvanénikéjétneki!

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert szenvedek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom látni, de mégis várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert reszketek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom azt, hogy újra fájjon.

Nem akarom nézni az arcát, ha kérdez,
Nem akarom tudni, azt, hogy mit érez,
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!

Nem akarom látni, mert nincs erőm látni,
Nem akarom látni, mert nincs időm várni,
Nem akarom látni, mert megsebez újra,
Nem akarom látni, ezt ő is tudja.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert nem bírom látni,
Nem akarom látni, mert bánt, ha látom,
Nem akarom látni, mert kín, ha várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert elég volt látni,
Nem akarom látni, mert elég, ha érzem,
Nem akarom látni, mert elégek, érzem.

 

Nem akarom hagyni azt, hogy elérjen,
Nem akarok állni a tekintetében.
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!

kellesz nekem, ó basszameg, hiszem, hogy nem, de érzem, hogy igen, ó basszameg

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?
...

Mivé legyek most nélküled?
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?

Pontosan ezt érzem.

 Mert a zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.

végignézve a napom minden és mindenki ezt sugározta felém: "Kussolj ribanc, semmi beleszólásod nincs semmibe, mert mindent te csesztél el!"

éljen!

Ó, Istenem, miért kellett megteremtened a könnyet? Mert most sírok, mert szomorú vagyok, sírok, mert boldog vagyok. (És sírok, mert kibaszottul fáj a szemem...)

Menjünk, menjünk, ezerszer is! Ó, édes Istenem, ezek a másodpercek vissza tudják adni rég elhagyott életörömöm!

Gyertek, sírjunk a boldogságtól MIND!

P., ha tudnád, mennyire baszottul hiányoztál már eddig is, csak nem mertem szólni, mert sose mertem kimutatni a könnyeimet. *állatian zokog*

Te Mónika, te... Hogy te már mennyire nem tudsz érdekelni... Sírok, de nem a boldogságtól. Inkább csak az önbecsülésem siratom. Meg azt, hogy nem hiszek, és azt, hogy hittem. De mától fordítva lesz, és én boldog leszek újra, remélem.

hogy ebben mennyi kurvanagy igazság van...ű

UTÁLOM AZT A ROHADÉKOT! EGYSZERŰEN UTÁLOM!!!

Lista:

• fáj a szemem és igen nagy megtartóztatás kell ahhoz, hogy egész nap ne sírjak, pedig nagy az inger...
• amúgy is sírhatnékom van minden percben, szóval a kettő együtt nagyon jó
• kisebesedett az orrnyálkahártyám ezért folyton vérzik az orrom (már egy kis pityergéstől is úgy folyt tegnap, mintha dézsából öntenék...)
• nem tudok aludni
• mindenért én vagyok lecseszve
• mindenre nekem kell megoldást találnom /ötlettel előállnom
• néhány tanár rám szállt
  
• valaki folyamatosan baszogat és kioktat, ami hosszú távon kiherélésért kiállt
• életem egyetlen boldogítja, a rajzolás nem megy, mert fáj a rohadt kezem
• az egyetlen dolog, amiben sikerem volt, az angol, és persze pont az angol csoporttársaimnak kell utálkozniuk a sikerem miatt!
• a "párkapcsolatom kezd megint enyhülni", de most nem én fogok vele csinálni semmit, már beleuntam az egészbe
• elkezdtek nőni a pattanásaim
• nem tudok enni, csupán este 5-kor, mikor hazaérek, de akkor egész sokat
• és még menstruálok is

Warning! Empathy minimized to the lowest lever.

 Akartam mondani valamit, de elfelejtettem...

gyűlölöm gyűlölöm gyűlölöm

és én vagyok a hibás, persze, mint mindig, hogyisne, miért is nem, még széphogy

és nem tudok elmenekülni előle, ez benne a legszörnyűbb

de miért is ne? persze, ez az, bennem van a hiba

MINDIG bennem van a hiba

 MIÉRT MINDIG CSAK BENNEM?

öljetek meg

könyörgöm, öljetek meg

FORDULJ FEL!!!!!!!